Chapter One:

Sziasztok. Nos sikerült megírnunk az első részt, ne haragudjatok, hogy ennyit késtünk vele. A lényeg hogy kész lett a fejezet és most olvashatjátok. Kommenteljetek, pipáljatok és iratkozzatok fel.

Üdv,

 "Olivér szemszöge":

Az utolsó óra, csak a kicsengőre tudok várni. Nem bírok figyelni se a tanárra, se az órára amíg Jasmine jár a fejeimben. Nem megy. Legjobb barátomra Logan-re pillantok. Aki velem ellentétben képes figyelni az órára és a tanárra. Észre veszi hogy figyelem. Az órára pillant. Majd újra a tanárt kezdi el kémlelni és kíváncsian hallgatja a tananyagot. Képtelen vagyok figyelni. Jasmine jár a fejemben, a mosolya, a nevetése ahogyan megölel, a csillogó szemei, az illata. Ez reménytelen. Gondoltaimat képtelen vagyok másfelé elterelni, lehetetlenségnek tűnik...

A csengő szólal meg mire mindenki felkapja a cuccait. Hirtelen pattanok fel a csengő hallatán és szedem össze a könyveimet majd bepakolom a táskába. Logenre pillantok aki már csak rám vár.
-Olivér, meg kérhetnélek valamire?-kérdi mikor már kilépünk a teremből.
-Hát..attól függ mire-nézek rá.
-Figyelj, találkozok egy csajjal aki már évek óta tetszik, haza kísérnéd a húgomat?-kérdi felvont szemöldökkel.
-Nem talál haza?-kérdem apró mosollyal az arcomon.
-Tudod, hogy mennyire féltem és benned megbízom na..kérlek-néz rám. Igen, megbízok bennem, ami nagy hiba. Halálosan szerelmes vagyok a húgába és tőlem nem félti, pedig nagyon is kéne. Mindig félek attól, hogy baromságot csinálok. De nekem akarom se Jasmine-t se Logen-t elveszíteni.
-Épségben haza fog jutni és a csajjal kapcsolatosan pedig remélem sikerül a dolog, megérdemled a boldogságot haver- nézek rá.
-Tudtam hogy rád számíthatok, köszi-néz rám mire odaérünk a főbejárathoz. Leszaladunk a lépcsőn. Diákok zöme távozik az iskolából, velünk együtt. Az iskola előtt már Jasmine vár ránk kissé idegesen.
-Mióta vársz?-kérdi felvont szemöldökkel Logen a húgától aki mint mindig gyönyörű. Szőke haja lazán omlik a vállára, most nem mosolyog de az arca még így is tökéletesen mutat. Olyan ő mint egy szépséges hercegnő aki vágyik a hercegére. Én akarom lenni a hercege, megérdemelné a boldogságot de én nem érdemlem meg őt és ha már itt tartunk Logen barátságát sem.
-Hát régóta, hamarabb elengedtek az óráról, indulhatnánk végre? Nincs jó kedvem-néz Logenre.
-Figyelj Jas, találkozóm van, de Olivér hazavisz, jó?-kérdi felvont szemöldökkel.
Jasmine aprót bólint, majd Logen mosolyogva egy testvéri puszit nyom az arcára.
-Vigyázz magadra,sietek haza-mondja még Logen majd elindul a kocsija felé. Mindig is csodáltam azt a testvéri kapcsolatot ami köztük van. Logen bármit megtenne a húgáért és ez fordítva is igaz. Jasmine bármit megtenne a bátyjáért és felnéz rá. Igazi testvérek...
-Rendben -feleli és elindul, de vissza néz, rám emeli gyönyörű csillogó kék szemeit és így szól 
-Olivér! Nem jössz?- mire aprót bólintok és elindulunk a kocsi felé, majd kinyitom neki az ajtót,
-Oli, ne legyél már ilyen kedves-néz rám mosolyogva. Az a mosoly, ölni tudnék érte. Beszáll, majd meg kerül a kocsit és beülök a volán mögé.
-Miért is ne legyek kedves?-kérdem felvont szemöldökkel.
-Mert az emberek nem kedvesek velem-néz rám. Igen, Jasmine nem valami szerencsés pasik téren. A legutóbb is elég gyökér srácot fogott ki. Aki megérdemelte volna, hogy jól megverjem..
-Figyelj-indítom be a kocsit és indulok el az uton.
 -Ne foglalkozz már azzal a hülye gyökér gyerekkel. Nem érdemelt meg téged, hiszen tudod- szólalok meg mire kérdőn rám pillant, apró pillantást vetek rá, mert közbe figyelnem kell az utat is.
-Mert én olyan főnyeremény vagyok, ugye?-kérdi felvont szemöldökkel.
-Szép vagy és tiszta szívű. Ha ő ezt nem látja akkor egy idióta, kész.- mondom.
-Olivér, zavarba hozol- néz rám csodálatos szemeivel.
-Ne haragudj, nem ez volt a célom-mosolygok.
-Semmi gond-szólal meg. Leparkolok a házuk előtt, mire Jasmine kíváncsian néz rám.
-Nem jössz be?-kérdi felvont szemöldökkel.
-Menjek?-kérdem
-Persze-mosolyog majd kiszállok a kocsiból, ő is így tesz. Belépünk a házba. Már eléggé otthon érzem magam náluk. Sokat vagyok náluk, ők a családom, szinte már.
-Kérsz valamit inni?-kiabálja Jasmine már a konyhából. Utána megyek.
-Igen, valami üdítő jól jönne-nézek rá. Hirtelen rám néz majd apró mosolyra húzza a száját. Imádom mikor én mosolyogtatom meg, még hogy ha barátilag is.
-Tessék.nyomja a kezembe a poharat mire belekortyolok.
-Olivér, mit szólnál egy kis videó játékhoz?-vonja fel a szemöldökét és vigyorog.. Megőrülök tőle.
-Benne vagyok.-mondom majd leteszem a poharat az asztalra. Hirtelen meg ragadja a kezemet és a nappaliba vezet leül a kanapéra majd helyet foglalok mellette. Tisztában vagyok vele, hogy imádja a videó játékokat. Amikor megkér mindig megkér, hogy játsszak vele és hát ki tud neki nemet mondani?
Óvatosan rápillantok, így levéve a tekintetemet a játékról. Arcát kémlelem. Olyan angyalian néz ki. A mennyországból küldték, egy angyal és nem érdemelném meg, egyáltalán nem.
-Oli, hagytál nyerni-szakít ki a gondolataimból.
-Mit nézel rajtam annyira?-kérdi felvont szemöldökkel.
-Jah semmit, bocsi-mondom mosolyogva.
-Néha annyira furcsán tudsz viselkedni-vigyorog.
-Amúgy nem hagytalak nyerni-mosolygok.
-Oh, de hogy nem- néz rám.
-Igaz, de hát úgysem tudsz megverni, ez van-nézek rá.
-Milyen nagy egód lett hirtelen, Patocska-vigyorog.
-Mit mondtál?-nézek rá.
-Jól hallottad-mosolyog. Mire elkezdem csikizni, mivel tudom hogy nagyon csikis.
Mind ketten nevetünk miközben Jasmine az próbálja kinyögni hogy; 
-Olivér elég! 2perc múlva abba hagyom a csikizést.
 -Azt hittem már soha nem hagyod abba -vigyorogva liheg 
-Nem is akartam, csak most szerencséd van -mosolygok rá
-Kikészítesz ugye tudod?-kérdi felvont szemöldökkel, mosolyogva. Arcunk nagyon közel van.
-Jasmine, kicsi vagy még ahhoz hogy rám mássz- viccelődők vele.
-Kicsi? -kérdezte kimeresztett szemekkel. 
-Csak vicceltem nagy lány -nevettem
 -Na azért Patocska -mondta vigyorogva
-Szerintem  jobb ha csendbe maradsz- vetettem rá egy szúrós pillantást. Utálom mikor Patocskának hív és ezt pontosan jól tudja. Pontosan jól ismer, nagyon is jól. De tisztában vagyok vele, hogy ő csak bátyjaként tekint rám, pont mint Logenre és ez jobb ha így is marad. De nehéz uralkodnom az érzéseimen, ha egyszer szerelmesek vagyok belé.
-Min agyalsz annyira?-kérd felvont szemöldökkel.
-Nem lények-nézek rá. Hirtelen Logen toppan be az ajtón és ránk pillant, mi is ő rá.
 -Mit csináltok gyerekek? -kérdezte Logen majd minket félre tolva lehuppant közénk.
 -Ezt is azt is..-felelt Jasmine Logen kérdésére miközben Logen reakcióját figyelte.
 -Mit értesz az ezt is azt is-ban? -nevet Logen . 
-Videó játék meg ilyenek...-mondja unalmas hangon Jasmine.
-Na jó én megyek, holnap találkozunk a suliban gyerekek-állok fel majd felkapom a kabátomat és a cípőmet.
-Okés, Olivér-néznek rám egyszerre  mire kilépek a hűvös levegőbe.
Komolyan ilyenkor nem tudom mihez kezdjek. Ez reménytelen. Szeretem, de nem lehet vele. Egy: ő nem szerelmes belém, kettő: a bátyja a legjobb barátom, úgy mond a testvérem, szemétség lenne vele szemben.
Fogalmam sincs mit tegyek...